2024.05.19.

Michelisz: „Versenyzőként az van bennem, hogy én szeretnék elöl menni”

Michelisz Norbert újra nyerni szeretne. (Fotó: Schneider Erika – erikaschneiderphoto.com)

Profi, összeszedett, motivált. Újra foglalkoztatja, hogy bajnokságot nyerhet. Michelisz Norbert számára 2023-ban minden eddiginél jobban indult a szezon, a hungaroringi, negyedik hétvégét követően a pontverseny második helyéről várja a folytatást, és úgy érzi, az idei évet eddig nagyon magas szakmai színvonalon teljesíti. Interjú.

Korábban úgy fogalmaztál, egy bajnokság féltávjánál jobban szeretsz üldöző lenni, mintsem üldözött. Hogy éled meg, hogy a tabella élmezőnyében állsz?

Alapvetően ki kell próbálni ezt is. Nyilván, ha így hozta a sors, akkor élni tudni kell a helyzettel, de ilyen mennyiségű megszerzett ponttal szerintem meg lehet tanulni megbarátkozni, viszonylag gyorsan.

Szerinted minek köszönhető, hogy ennyire jól sikerült a szezonkezdet?

Ezt most én sem tudom pontosan megmondani. Ha a saját teljesítményemet nézem, akkor a tavalyi első futam és az azt követő büntetés utáni versenyeken is jól mentem, de hamar fel kellett ismernem, hogy túl nagy a lemaradásom a csapattársamhoz, Mikel Azconához képest. Mi két autóval harcoltunk 4-5 autós alakulatok ellen, így viszonylag hamar jött a csapatutasítás, és ennek lett a következménye, hogy időmérőkön szándékosan visszavettem, hogy Azcona esélyeit a büntetősúlyozás szempontjából ne nehezítsem meg túlságosan. Egyébként, a színfalak mögött, a telemetriát nézve, a saját teljesítményemre fókuszálva tudom mondani, hogy nagyjából ugyanezt hoztam, amikor szabad volt a verseny.

És most, most nem szabad?

Most is szabad, azért mondom. Sokaknak kívülről ez egy új Norbinak tűnhet, de a teljesítmény adott volt már a tavalyi év második felétől kezdve.

Norbit motiválja, hogy csapattársa erős teljesítményre kényszeríti. (Fotó: Deme Zoltán)

2 évvel ezelőtti interjúnkban azt mondtad, hogy 10 évet is érzel pályafutásodban, amiből 2-3 szezon lehet olyan, amelyekben „tüzes Norbit” láthatunk. Akkor a mostani az egyik ilyen?

Őszintén szólva igen, nagyon élvezem azt, amit csinálok, borzasztóan erős a csapattársam, rákényszerít arra, hogy én is megújuljak, saját határaimat pedig jobban feszegessem. Szerintem ez segít, az idei teljesítményem akár pályafutásom legjobb formája is lehet. Az, hogy néha ez nem mutatkozik meg különböző okok miatt, néha meg úgy, hogy vezetem a bajnokságot, magabiztos versenyzéssel, előnnyel, nagyon sokszor a szerencsén is múlik.

Ezek szerint gyorsan alkalmazkodsz. Látva, milyen alakuláson ment át a TCR-es csúcsbajnokság, hogy látod, mennyire befolyásoltak a körülmények?

Nagyjából mindenkinek egyformán alakult. Nem hiszem, hogy a vetélytársakhoz képest ez engem előnyösen, vagy hátrányosan érintett volna. Mindig abban hiszek, hogy alkalmazkodni tudni kell, főleg, amikor jön egy új autó márkán belül, vagy épp új gumigyártó. Tehát, aki leggyorsabban megtalálja az összhangot, az igenis, ki tud harcolni magának egy olyan előnyt a bajnokság korai szakaszában, ami aztán kitarthat a végéig. A pályafutásom során sokat dolgoztam azon, hogy ez a fajta alkalmazkodás nekem gyorsan menjen.

A magas szakmai szint felszabadulttá teszi Micheliszt. (Fotó: Horváth Tamás – SfPhoto)

Akkor beszélgessünk egy kicsit a formaidőzítésről! Idén egy olyan bajnokságban indulsz, amelyben hétvégéről hétvégére változik az ellenfelek száma, a lebonyolítás. Hogy kell úgymond megtalálni önmagad a konstans jó eredmények elérésében?

Ez egy jó kérdés! A formátum szerintem nagyon jó. A TCR, amikor indult, akkor is arról volt szó, hogy egy piramisrendszer. Ugyanolyan autóval tud egy nemzeti vagy egy regionális bajnokságban versenyezni valaki, mint amivel a piramis csúcsán, a top szériákban. Idén, ebben a sorozatban minden hétvégén össze van gyúrva a krém a helyi menőkkel, ez szerintem kifejezetten élvezetes kombináció. Például, a Hungaroringen vége az európai szezonnak, elutazunk Dél-Amerikába, számunkra ismeretlen pályákra. Ugyanolyan autóval harcolunk az ottani versenyzők ellen, majd ugyanazt eljátsszuk Ausztráliában és a Távol-Keleten. Tehát, az idei évben, ha valaki végig versenyképes, az tényleg elmondhatja magáról, hogy a TCR-kategória legjobbjai között van. A korábbi évekhez képest, amikor van 20 állandó induló, nagyjából ugyanaz, sokkal kiszámíthatóbb. Van a 20 versenyző között jobb, kevésbé jó kvalitású, az idei szezonban meg mindenhol találkozol a legjobb pilótákkal, és van lehetőséged bizonyítani, hogy tényleg te vagy a legjobb!

Nyilván ez is motiváció. De mi, és hogyan motivál téged 2023-ban?

Őszintén szólva, régen volt már 2019, újra nyerni szeretnék! 2020-ban azt éreztem, hogy egy kicsit minden elcsendesedett. Volt két Covid-év, ugyan mindig élveztem azt, amit csinálok, mégis fura volt az egész. Felismertük, hogy vannak a világnak nagyobb problémái, minthogy én most jól megyek, vagy nem. Szerencsére megtaláltam azt ebben az időszakban, ami feltöltött, viszont rá is ébresztett arra, hogy szeretnék átélni olyan dolgokat, mind 2020 előtt! Tavaly nagyon zavart a rossz szezonkezdés, ami miatt lépéshátrányba is kerültem, és ez a belső tűz, motiváció erősödött. Nagyon emésztett 2022, amikor segíteni kellett a csapattársamat… Nyilván, profi vagyok, de versenyzőként az van bennem, hogy én szeretnék elöl menni, szeretném megmutatni, hogy én vagyok a legjobb. Az, hogy ez az idei évben egyelőre sikerül, borzasztó nagy elégtétel. Jó érzés!

Michelisz Norbert jobbnak érzi 2023-at, mint a bajnoki évét, 2019-et. (Fotó: Schneider Erika – erikaschneiderphoto.com)

Gondolkodtál már, hogy összehasonlítsd 2019-et és 2023-at? Mit mondanál?

Azt, hogy 2023 sokkal jobb év! 2019-ben, a szezon felénél volt nagyjából 50 pont lemaradásom, idén pedig, ha végignézek az eddigieken, nehéz olyan momentumot találni, amire azt tudom mondani, lehetett volna jobban csinálni. A mostani évet eddig nagyon magas szakmai színvonalon teljesítem, ez pedig sok önbizalmat ad, de nem garancia arra, hogy a szezon így is fog folytatódni. Hiszek abban, a saját kezemben van a sorsom, éppen ezért szeretnék hasonló pontossággal és mentalitással versenyezni a fennmaradó versenyeken, mint eddig.

Fotók: Schneider Erika, Horváth Tamás, Deme Zoltán