Széljegyzet: Red Bull-henger és Alonso-másodvirágzás?

Fotó: Zak Mauger / Aston Martin
2023-ban folytatódhat a Red Bull, de főként Max Verstappen egyeduralma? Fernando Alonso végre kapott egy versenyképes autót? Mi van a Ferrarival és a Mercedesszel? Széljegyzet a Forma-1-es Bahreini Nagydíj után.
Kicsit törjük meg a csendet, tegnap ugyanis elrajtolt a 74. Forma-1-es világbajnoki szezon, a Bahreini Nagydíjon látottak alapján pedig kijelenthető, eddig a 2023-as idény legkellemesebb csalódásának az Aston Martin váratlan feltámadása tekinthető – főleg a 41 éves, „örök fiatal” Fernando Alonsóval a volánnál.
Úgy tűnik, pályafutása végéhez közeledve Alonsónál jól is elsülhet egy átigazolás, amire talán ő sem mert volna nagy tétben fogadni. A McLarennél töltött, balhés 2007-es szezont követően a második renault-s és a ferraris korszak is balul sült el, a McLaren és a Honda újbóli házasságának csődjéről és a híres-hírhedt „GP2-es motoros” és kismillió egyéb beszólással vegyített időszakról nem is beszélve. Leszámítva a többek között Lance Stroll világbajnok alkatát pedzegető, „enyhén” PR-szagú nyilatkozatokat, boldog és eredményes lehet Alonso és az Aston Martin együttműködése.
A Niki Lauda-féle számmisztika ide vagy oda, még korai lenne elkiabálni, hogy Fernando Alonso a hőn áhított harmadik világbajnoki cím nyomába eredhet, de minden valószínűség szerint a 100. dobogóra már nem kell sokat várni, sőt, az is benne van a pakliban, hogy a 2013-as Spanyol Nagydíj óta először nyerhet futamot a kétszeres vb-győztes.

Az AMR23 egy jól összerakott konstrukció benyomását kelti, ami időmérős és versenyszimulációs helyzetben is sokkal meggyőzőbben muzsikál, mint az elmúlt két elődje bármikor, de azt sem lenne kockázatos állítani, ha viszonyítási alapnak a Force India-/Racing Point-évek legvirágzóbb korszakát tekintenénk. A Red Bull vádjaival ellentétben nemigen lehetne ráfogni, hogy a címvédő alakulatot másolták – még ha korábban a csapat jogelődje érintett is volt hasonló botrányban –, de kétségkívül meglátszik rajta, hogy a Red Bull korábbi agytrösztjei közül jó néhányat sikerült átcsábítani, például Dan Fallowst.
Ami viszont aggasztóbb az idei évre nézve: a Red Bull megingathatatlannak tűnő fölénye. Max Verstappennek akár egy kávészünet is beleférhetett volna az 57 körös bahreini vágtába, annyira kényelmesen vezetett, még a bokszkiállás után is masszív, 10-15 másodperces fórja volt a többiekkel szemben. A bikák előnye nem is az időmérő edzésen, illetve egykörös tempóban tűnt nyomasztónak, sokkal inkább a versenyen, de be is vallották, hogy főleg a hosszabb etapokra hegyezték ki az RB19-et, mégis már szombaton összejött az első sor. A szintén harmadik világbajnoki címére hajtó holland sokszor 1 másodperccel volt gyorsabb mindenki másnál a pályán, még akkor is 1:37-es, 1:38 eleji köröket szórva, amikor a többiek már rég a gumikopás mellékhatásaival küzdöttek, vagy adott esetben már meg is járták a bokszutcát.

De mi a helyzet a Ferrarival? Ha nagyon sarkosan szeretnénk fogalmazni, mondhatnánk azt, hogy a problémák a régiek, csak a csomagolás új. Az mindenesetre biztos, hogy az Alfa Romeótól elhalászott Frédéric Vasseurnek bőven lesz dolga a csapat élén, a maranellóiak számára ugyanis sok jót nem jelent, hogy Charles Leclerc alatt már az első futamon csütörtököt mondott a technika, amiben néhány órával korábban akkumulátort kellett cserélni.
Persze, ez még korántsem jelenti azt, hogy minden veszve van – ne feledjük, tavaly épp a Red Bull kezdett kettős betlivel Bahreinben, míg a Ferrari kettős győzelemmel, idén pedig (részben) ennek a fordítottját láthattuk. A folytatásban viszont ez mindenképpen kevés lesz a Ferraritól, ha meg akarják törni a 15 éve tartó vb-nyeretlenséget, és ugyanez igaz a Mercedesre is, melyet átmenetileg még a motorkliens Aston Martin is beelőzött.

Lewis Hamilton sem véletlenül utalt rá, hogy a brackley-ieknél azonnali megoldásra van szükség, mert amellett, hogy a saját koncepcióját sem ismerte ki a csapat, gond van a teljesítménnyel és a gumikezeléssel is. Toto Wolff ezek után mondhatja, hogy ha kell, körbetolja a pályán Hamiltont a nyolcadik világbajnoki címéért, az elmúlt két hétben látottak nagyon is azt sugallják, hogy lesz még hova tolni a W14-est.
És amennyire örömteli, legalább annyira szomorú is az Aston Martin felzárkózása, mert gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy a többieknek relatíve kevés esélyük lesz önerőből odaérni az első nyolc hely valamelyikére, igaz, például a McLaren összeomlásszerű gyengélkedésével eleve csökkent az erre esélyesek száma. Ha mindemellett a Red Bull megtartja az előnyét, az igazi versenyfutás a konstruktőri ezüstéremért mehet a folytatásban, akár három csapat között is – de bízzunk benne, hogy Christian Horneréknek igazuk lesz, már ami a Red Bull-eredmény túlbecsültségét illeti.
Két hét múlva, Szaúd-Arábiában talán további kérdésekre kapunk választ, hiszen Dzsiddában egy merőben más, utcai pályán fog körözni a mezőny, ahol az egészen lassú, technikás részektől (a pálya eleje) a gyors kanyarokon át a hosszú egyenesekig sokféle kihívással kell szembenézniük a csapatoknak.