Élmény volt veled, WTCR!
Michelisz Norbert a hungaroringi időmérője előtt. Fotó: Papp Csaba - 2022
Van egy ritka rendes fickó, aki miatt volt már olyan is, hogy vasárnap hajnal 4 órakor autóba ültem és 600 kilométert vezettem lakóhelyemtől egészen Csehországig, mert élőben akartam látni versenyezni. Azt a futamot megnyerte. Vagy meséljek arról inkább, hogy az elmúlt években ott lehettem közvetlen közel a Hungaroringen, a Slovakia Ringen, vagy hangosan kiabáltam a tévé előtt, mert világkupát nyert? Jöhet az én WTCR-em sztorija?
Most, hogy a sorozat befejezéséhez értünk, magával ránt rengeteg emlék, amit a túraautó-világkupának köszönhetek. Jobban belegondolok, körülbelül abban az időben kezdtem el sportújságíróként építkezni, amikor az első WTCR-es szezont megszervezték, 2018-ban.
Szűk öt évvel ezelőtt valami egészen izgalmasat vártam a bajnokságtól. Foglalkoztatott, mert körül-belül fél éve mondhattam azt magamról, hogy kezdő sportújságíróként láttam olyan lehetőséget, amely túraautós sajtóakkreditációval kecsegtetett. Csináltam már jó néhány tartalmat, de még mindig nem pipáltam ki akkori célomat: interjút készíteni Michelisz Norbival. Mert ez időben egy kisebb hírcsatorna sportszerkesztő-riporter gyakornokaként kóstolhattam bele a média világába. Valamikor, egy áprilisi szombat délutánon kollégám hívott telefonon, hogy másnap ő forgatna Norbival, de szívesen átadja a lehetőséget, én pedig éltem azzal.
Egy vezetéstechnikai tréningen indult minden
Rajongóként, 2011 óta (első hungaroringi túraautós hétvége), számtalanszor kértem autogrammot Norbitól és készítettünk jó pár közös fotót, de most hirtelen valahogy a másik oldalon álltam. Bemutatkozhattam neki. Kérdéseket tehettem fel neki, amelyet videóra vettek. Sőt, beülhettem saját autójába egy körre mellé a Hungaroring vezetéstechnikai pályáján. Hoppá! – valami elkezdődik és közeledik a hungaroringi WTCR-forduló!
Néhány nappal később pedig megérkezett az az e-mail, amelyre a leginkább vártam: az akkreditációs kérelmet elfogadták a frissen indult túraautó-világkupa magyar fordulójára, ráadásul forgatási engedéllyel, és máris mikrofonnal a kezemben, tévés riporterként juthattam be ezen „izgalmas bajnokság” paddockjába.
A hétvégét megelőző sajtótájékoztatón a szériában dolgozó néhány fontos emberrel is megismertük egymást, de egy jó viszonyt talán itt alapoztunk meg igazán Richard Rodgersszel, aki a sorozat sajtófőnöke. Későbbiekben csak Richard. A versenyhétvége pénteki napjára ő volt az, aki a WTCR akkori igazgatójával segített nekem egy 15 perces interjút szervezni.
De azon a hétvégén annyi minden történt, hogy leírni is hosszú lenne… Csináltunk egy boxutcában rohanós interjút Michelisszel, miután pole-pozíciót szerzett, közvetlen közel kerültünk a futam előtti készülődés miliőéhez a rajtrácson forgatva, sőt, a Hyundai boxából követhettük végig a vasárnapi nap történéseit.
Imádtam!
A rajongó nem tud kikopni belőlem
Maradjunk annyiban, gyakornokként nem biztos, hogy a médiában meg tudod alapozni a biztos helyed. Amire a Szlovákia Ringre ért a mezőny, nagyjából két hónappal a magyar fordulót követően, hirtelen véget ért számomra a sportriporteri gyakornokoskodás.
Nem tartoztam egyetlen szerkesztőséghez sem, ezért félve írtam Richardnak egy e-mailt, hogy mégis fura a helyzetem, de ha lehetőségem lenne rá, szeretnék kérni egy akkreditációt a szlovák versenyhétvégére. Igenlő választ kaptam, így eljuthattam arra a versenypályára is, mint sajtómunkatárs. A lehető legközelebbről, a Hyundai boxából kiszurkoltuk Michelisz szezonbeli egyetlen futamgyőzelmét – gondoltam, már megérte akkreditációt kérni.
De ezen a hétvégén ismertem meg Kováts Olivért (Braking News Motorsport alapítója, főszerkesztője) és Horváth Tomit (SfPhoto – Horváth Tamás), akikkel azóta is baráti viszonyt ápolunk, sőt, lehetőségünk szerint még együtt is dolgozunk egy-egy túraautós hétvégén.
Óriási élményekkel, a sportmédiától messze, de mégis Richarddal folyamatosan kapcsolatot tartva vártam 2019-et. Április végén a Hungaroringre, két héttel később pedig Szlovákiába is újra akkreditálva jutottam el, de most nem ezen hétvégékről szeretnék ódákat zengeni, mert december 15-én történt az, amire igazán vártam. Az akkori írásomnak ezt a címet adtam: Az én bajnokom.
Mert Michelisz Norbert világkupa-győzelmét láttam a tévében, élőben, Malajziából (most szigorúan Norbertnek szólítva őt). Még mindig, 3 évvel később is libabőrös leszek, amikor erre a hétvégére gondolok és írásom vissza-visszaolvasom:
„Ezúttal nem a futamgyőzelem a tét, hanem a végső diadal, a hőn áhított bajnoki cím. Mikor már azt gondoltam, könnyű lesz, sötét filctollal az egészet áthúztam. Nem ment egyszerűen.
Az utolsó futam utolsó köre volt a leghosszabb. Állva nézem, remeg mindenem. Nem hiszem el, amit látok, ami történik. Kiabálok a tévé előtt, mert látom „a Bajnokomat!”
Órákkal később sem akarom elhinni, hogy az évről-évre aláíratott fényképeim nem csak a világbajnoki második helyezett, hanem „az én Bajnokom”, a VILÁGKUPA-GYŐZTES MICHELISZ NORBERT kézjegyeit őrzik!”
2020-ban a vírushelyzet miatt nem láttam személyesen az 1-es rajtszámú Hyundaijal versenyezni, csupán tévén keresztül, pedig Richarddal ment a levelezés – ahogyan azt mondani szokás, ezerrel. Éppen ezért volt óriási élmény az, amikor …
2021-ben, 2 év kihagyás után visszatérhettem a WTCR-es paddockba, mint újságíró, illetve első ízben, mint fotós-újságíró!
Lelkes rajongó, aki ezúttal tartalmakat is készített
Ekkor volt az a bizonyos interjús péntek, amikor 4 beszélgetést készítettem 2 óra alatt: Norbi a felvételt követően azt mondta, hogy „ez jó volt”, az ex-Hyundai-főnök elintézte a válaszadást 9 perc alatt, Seb Trinks a Goodyear projektvezető mérnöke bemutatta, hogy dolgoznak a „versenygumisok”, sőt, még az elektromos túraautós bajnoksággal (ETCR) is megismerkedhettem Xavier Gavory sorozatigazgató jóvoltából, miközben Jamie O’Leary sajtófőnök olyan kávéval kínált, hogy péntekről szombatra aligha tudtam 3 órát aludni…
A szombati és vasárnapi versenyprogram olyan élményeket adott, mint korábban soha. Horváth Tomi barátommal a fél Hungaroringet körbe sétáltuk a WTCR-es és ETCR-es edzések alatt, hogy a legjobb fotókat elkészítsük.
A hétvégét követően az interjúk és a fotók a Braking News Motorsport felületein jelentek meg, így a versenyhétvége mámora még majd’ 1 hétig tartott, hiszen minden napra jutott kigépelni való rögzített hang vagy szerkesztésre szánt fotó.
Sőt, ezeket a tartalmakat 1 hónappal később fotókönyv formájában is megcsináltattam, amit a mai napig élményalbumnak hívok, hiszen a 4 interjú és temérdek fénykép mellé még az akkori ötödik cikknek szánt élményblogom sorait is beleszerkesztettem.
Az album elkészítése azért is volt fontos, mert néhány héttel később Csehországban versenyzett a mezőny. A Hungaroringen kapott lendület egészen a Most Autodromig vitt, ahová dedikáltatni elvittem ezt az élményalbumot. Hajnal 4 órakor indulva itthonról, a vasárnapi eseményeket követtem helyszínről, a Brakinget (és a magyar sajtót egyedüliként) képviselve, közvetlen közelről átélve Michelisz Norbi az évi egyetlen futamgyőzelmét!
„Csaba, annyira köszönöm, hogy eljöttél!” – mondta Norbi a győzelem után.
2022-ben újra a magyar hétvége eseményeit vártam leginkább, miután kiderült, hogy az évadnyitónak szánt cseh fordulót lefújták. Ez a hungaroringi hétvége is fotókban gazdag lett, de mégis volt bennem egy kis hiányérzet.
Amely érzés valószínűleg bennem is marad, mert mint FIA WTCR-es esemény, nem lesz több idehaza, mert a sorozat véget ért.
2018 óta 6 versenyhétvége, és egy teljes szezonra érvényes sajtóbelépő díszeleg a polcomon, mindegyik névre szólóan. Valószínűleg ez az egyetlen dolog, amelyet a WTCR-es élményeim közül meg tudok számolni.
Irányt mutatott, rengeteg ismertséget köttetett. Épít, szándékosan jelen időben írva, éppen azért, mert a jövőbeni lehetőségeim már-már körvonalazódnak. Lesznek interjúim, tartalmaim, kellő szakmaisággal ötvözve. Talán egy széria felvillanyoz. Talán nem csak autósportban. De erről majd a maga idejében, a megfelelő felületen.
Most, hogy a sorozat befejeződött, magával ránt rengeteg élmény, amit a túraautó-világkupának köszönhetek. Most, hogy mindezt leírhattam nektek, talán megértitek, miért is sajnálom igazán a WTCR megszűnését.
Köszönök mindent!
Élmény volt veled, WTCR!
Papp Csaba, 2022.11.27.
